Ovis emlékek

Emlékszem, amikor anyu télen oviba vitt biciklivel, én hátul ültem, és fogtam a derekát. Kérdezgettem tőle, és ő szólt nekem, hogy ne beszéljek, mert meg fog fájdulni a hidegtől a torkom. Ekkor csukott szájjal kezdtem el "beszélni", hümmögve, és azt képzeltem, hogy tudja mit mondok, érti a mondandómat. Ma már a képzeli szót másként érthetnénk, de akkor teljesen ésszerűnek tűnt, hogy hümmögöm a szavakat, és azok olyan hangsúllyal jönnek ki, amik megfelelnek a szavaknak, a hangzásuknak. Örülök, hogy ez az emlék feléledt bennem, egy kis gyerekkor tért vissza vele, amikor még egyszerűbb volt hinni a dolgokban. :)

A másik az, amikor már tudtam menni a kis piros biciklimen, de egyik nap a napon maradt és kilyukadt. Először nem értettem, hogy miért nem mehetek vele haza, de aztán meg értem. Olyan furák ezek az emlékek, nem jutnak eszembe, amikor pedig igen, kihagyok dolgokat. De most is látom magam előtt, ahogyan nézek rá, ahogyan a lépcsőnek van támasztva, vagy mellette a falnak, és most már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg így volt-e.

Szeretnék több mindenre emlékezni.

Felhő

Álmomban lefeküdtem a fűbe, és becsukva a szememet azt szerettem volna, ha a fehér felhőkből lecsíphetek egy kicsit. Mikor kinyitottam a szemem, a felhő előttem volt. Nem mertem körbe nézni, vajon én kerültem föl az égre, vagy a felhő hozzám, nehogy kizökkenjek. Mikor szakítottam a felhőből, olyan érzés volt, mintha vatta és vattacukor keverékét szakítanám. Ismét becsuktam a szemem, és újra a fűben feküdtem. Csodálatos érzés volt, közelebb kerültem a végtelenhez!

Mikor másoknak ezt megmutattam, azt mondták, ők már csinálták ezt... Ej, az az egó, hát nem belerondított az örömömbe?

Célkitűzés

Nos... megrekedtem. Már ami a guggolásokat illeti. Viszont azt észrevettem, hogy mostanában nem eszem olyan sokszor, és nem is gondolok úgy az evésre, mint azelőtt. Ez valami jó, de meddig tart ki? Szeretném, ha jóóóóó sokáig.

És elhatároztam valamit! Amikor 90 kilogramm leszek, veszek egy normális, jól működő, nem montenbike-os biciklit. Kezd az a gyanúm lenni, hogy a súlyom miatt lehettek gondjaim a bicóimmal, bár a legutóbbit a nővérem használja most, és ő vékonyabb testalkatú, de a problémákat ő is tapasztalja. Azt viszont nem biciklikereskedőnél vettem, ez is lehetett a gond. Legközelebb okosabb leszek, már ki is van pécézve az üzlet. :D Addig nincs is más dolgom, mint lemenni 90 kilóra. :D

Tovább, tovább...

Három nap szünet után folytattam... és rájöttem, hogy eddig nem guggoltam le eléggé. Ma elővettem a nagy körtükrömet, és az mellett guggoltam. Kiderült, hogy még lejjebb kell mennem, hogy az ábrán lévő pózba kerüljek. No, sebaj, ma úgy csináltam, de még mindig többször meg kell állnom. Remélem ez néhány nap után már nem lesz szükséges. Éljen, meg van a 70 guggolás!

Harmadik nap

Micsoda kihívás! Már maga az is, hogy megcsináljam. :DDD

Ma a hatvan könnyebben ment, mint első nap az 50, ennek örülök. De az is lehet, hogy azért, mert most komolyabban vettem a bemelegítést. :) Basszus, törölgetem magam, megizzaszt, de olyan nagyon jó érzés!!! Érzem, hogy élek. :D Most pedig következik két nap pihenő. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogok utána gondolni.

Egyébként nagyobb izomlázat vártam tőle, csodálkozom, hogy nem igazán érzem, vagy pedig gyorsan elmúlik...

Első nap

Hogy minek az első napja? Egy kihívásnak, amit a Házi természetgyógyász oldalán találtam.

Ha valakit érdekel, akkor ezt is olvassa el. További jó tanácsok az oldalról:

Néhány kiegészítés azoknak, akik részt vesznek a 30 napos kihívásban!

Akinek problémája van a térdízületével, vagy bármiféle kopása, porcleválása van, esetleg térdszalag sérülése van, azoknak nem javasolt a guggolás!!!
2 nap pihenőt javasolnék a teljesen kezdőknél. A négyfejű combizom az egyik legnagyobb izmunk, így annak regenerálódásához, pihentetésére több idő szükséges, mint más izomcsoportnál. Lábedzést általában egymást követő napokon nem végeztetünk kezdőkkel. Lehetséges, hogy a 2. napi 55 db. guggolás az eddigi mozgásszegény életmód mellett még menni fog, de harmadik napra már eléggé fáradtak lesznek a combizmok ahhoz, hogy a mozgást megfelelően, szabályosan végezzük, a túlerőltetés pedig sérülésveszélyt hordoz magában.

Ezért nagyon fontos pl. a bemelegítés és a nyújtás.
Bemelegítés 2-5 percben: szökdelések, rugózások, sasszék, helyben futás.

Nyújtás, levezetés 5-10 percben (inkább az utóbbi): Ne erőltessük: legyen kellemes és elviselhető. Semmi hirtelen mozdulat. Csak annyira fájhat, amennyit még el tudunk viselni. Támaszkodjunk meg falnál, széktámlán egyik kézzel, másik kezünkkel pedig fogjuk meg a bokánkat és húzzuk fel a popsink felé. Fontos, hogy nem homorít a törzsünk, hanem egyenes. A medence és a csípő is az. Két comb egymás mellett, nem leng ki a felhúzott térd sem előre, sem hátra, szorosan a másik mellett tartjuk. A nyújtani kívánt combunk 90 fokos szöget zárjon be a talajjal. Ezt a pozíciót tartsuk ki 30 mp-ig, majd ismételjük meg a másik lábbal is, aztán még 4-szer 5-ször váltsuk a lábat.

A guggolás megkezdése előtt egy kicsit szökdécseltem, helyben futottam, köröztem a lábfejemmel. Mozgásszegény életemnek "köszönhetően" már a 10. guggolásnál éreztem, hogy hajjaj, nem lesz annyira egyszerű ez az 50, és a felénél tartottam is egy kicsike szünetet, de aztán végigvittem. :D Éreztem is a végén az izmaimat, és a szívemet, ahogy igyekszik lépést tartani velem. Büszke vagyok magamra, hogy nekikezdtem, és végig is csináltam az első napot. :D Mivel kezdő vagyok, ezért két pihenő napot fogok tartani.

A mottóm

E percben elhatároztam, hogy a 2013-as év mottója számomra ez lesz: Akaraterő és kitartás!

Mondanom sem kell, hogy a fogyókúrával sehogy sem állok. Volt egy nap, amikor tornáztam, de Isten a tanúm rá, hogy a talajtornák tőlem távol állnak, így azokat biztos mellőzni fogom. Viszont van sok más egyéb, amiből kiszedhetem a nekem megfelelőbbet.

A fenébe is, elhatározások kellenek ide! Lötyögök egyik napról a másikra, várom a nagy változásokat és elszontyolodom, amikor még csak a délibábját sem látom. EZ az, ami bosszant magamban. Változzak meg, fogyjak le, egyek másféleképpen! De hogyan csináljam, ha ilyen lagymatag vagyok magammal szemben? A sarkamra kell állnom, mert éppen ma tapasztaltam, hogy nemcsak a nehézkes mozgásban mutatkozik ez meg, hanem lassan az egészségemben is, amit szeretnék hosszú ideig megőrizni.

Akaraterő és kitartás kell ide. Akaraterő, hogy elkezdjem, folytassam, és kitartás, hogy az ezt nehezményező gondolatokat újra és újra visszaverjem egy jó erős pajzzsal. Hajlamos vagyok visszacsúszni, ha már néhány napig, hétig jól csinálom. Tudom, hogy mik a gyengéim, de muszáj lesz megerősödnöm az elmémben, mert anélkül elvesztem, és visszaesem.

Így tehát, akaraterő és kitartás! Mert, ha én nem törődöm magammal, akkor ki fog?

Újra belevágtam

Bízom benne, hogy mindenkinek jól elteltek az ünnepek, a szeretteik körében tölthették, és kívánom, hogy az új év hozzon mindenkinek minden jót. :)

Mi a karácsonyt és a szilvesztert is családi körben töltöttük el, örültem, hogy anyu kereszt szülei eljöttek hozzánk, és velünk léptek át az új évbe.

A sok elköltött étel és ital után (na meg más egyéb dolog miatt is) eldöntöttem, hogy így nem folytathatom tovább, és ennek eredményeképpen gazdagodott a jobb oldali sáv két számlálóval. Lehet, hogy szerencsém volt, de szerintem a sors vezérelt el engem újra arra az oldalra, ahol ismét fogyiversenyt rendeznek. Idén ez már a hatodik lesz, és ebben bizony már én is részt veszek. :) A legjobb az volna, ha életmódot változtatnék, de tudom, hogy erre még nem készültem fel teljesen, mert ilyen téren gyenge vagyok, és nem tudok még lemondani több olyan ételről (külön, és együtt is), amit jobb volna nem fogyasztani (külön, és együtt sem). Így arra jutottam, hogy a mozgást mindenképpen beiktatom az életembe, ha nem is minden nap, de kezdetekben legalább hetente 2-3x, és bízom benne, hogy később annyira belejövök, hogy le sem akarok majd vele állni. :D A másik dolog az, hogy kevesebbet egyek, és naponta többet, és lehetőleg hét után már semmit. Jó volna visszaszoknom (te jó ég, milyen régen is volt az!) a korai lefekvésre, ami 10-fél 11 körül lenne, nem pedig éjfél vagy hajnal. Ja, ezen egy munkahely igencsak gyorsítana...

Amit még szeretnék beiktatni, az a több gyümölcs és zöldség evés. És valamilyen tejtermék fogyasztása is, mert tejet nem iszom, évente 2-3x megiszok egy kakaót, sajtot se nagyon, teavajat pedig csak akkor, amikor kenyérre kenem. :)

Két éve próbáltam a 90 napos szétválasztó diétát, egy hónapig csináltam, és azt hiszem ennek az volt a hátránya számomra, hogy délelőtt gyümi, és volt három nap után gyümölcsnap is, amik nehezen mentek, és szerettem volna csak késő délután felkelni és korán menni aludni. Viszont a szétválasztott ételek jók voltak, és azt gondolom, hogy egyszer én bizony ez mellett fogok kikötni. Amikor anyukám fiatal volt, ő is csinált ilyet, és sokat leadott vele, viszont ő nem tartott gyümölcsnapot, és ha jól emlékszem, volt, hogy naponta kétfélét is evett, viszont sok idő eltelt az étkezések között, így a gyomrának volt ideje megemészteni az előzőt.

Ha kívánhatnék magamnak valamit, azt kívánnám, hogy legyen több kitartásom, akaraterőm, amivel kitarthatnék az elhatározásaim mellett, mert az a fajta vagyok, aki a kényelmes megoldást választja, és noha utána van bűntudata, de megeszik olyat is, amit nem volna szabad. Ja, és az ilyenekről inkább hallgat, minthogy kiadná magából, és mások biztathatnák vagy leteremthetnék, hogy aztán újult erővel folytathatná. Mit egy-két falat a tiltós kajából, hiszen nem sokat árt, de aztán még és még, és azt veszem észre, hogy visszatértem az elejére. Ezt kellene elkerülnöm. Mert én csalódhatok, de mások ne tudják meg, mert nem jó látni rajtuk, megtudják, hogy nincs kitartásom, és kész, ennyi, tudni fogják, hogy nem vagyok rá képes.

Most reménykedem benne, hogy másként lesz, mivel több emberrel csinálom, és adatokat is kell adnom időközönként. Nem akarok az egyedüli lenni, aki nem fogy, nagyon szégyelleném. Így ha még csak tíz kilótól is szabadulnék meg, nekem az is nagy öröm lenne. Tudnám, hogy sikerülhet, és talán nem adnám fel újra, és elérhetném az álomsúlyt, még ha nem is egy félév alatt. :)

Tehát erre adtam a fejemet így az év kezdeténél. Külön blogot nem akarok nyitni, mert amúgy sem vagyok az a sokat írós fajta, fölösleges volna két blogot kezdenem. És akkor: hajrá! :D

Szaloncukor jelentés

Nos, akkor, egy kis beszámoló a szaloncukor készítésemből. Kezdem azzal, hogy a vége felé vettem észre, hogy a mandulát nem jól adagoltam, fene essen belé, hogy a dekagramm és a gramm között kell váltakoznom. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a tészta ugyan nem folyós, de könnyen eldeformálódik, és a csokimassza sem tartja ettől vissza. Azt sem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy a főzőcsokit felhígítsam olajjal... na passz, ehhez a feladathoz még fejlődnöm kell. De azért feltettem néhány képet róluk. A fenti kis dobozkában az epres van, ami túl folyós lett ahhoz, hogy formázni tudjam. Amikor pedig felszedtem a barackos-mandulásat és a meggyes-mandulásat, akkor szétjöttek, de az ízük finom. Szóval olyan baklövés mégsem volt, csak legközelebb vigyáznom kell. Remélem egy év eltelte elég ahhoz, hogy újra legyen kedvem kipróbálni. :D

Tegnap és ma

A tegnapi és a mai napom olyan nagyon jól telt, hogy még sok ilyet kérek. :)

Tegnap volt szerencsém látogatóba menni Holdanyuhoz, és a hangulat nagyszerű volt. A légkör békés volt, nyugodt, olyan, amiben az ember szívesen elpihenne. És hozzájött még a társaság, a finom sütemény, a tea, és egy pakolós, csacsogós, föl-alá rohangászó gyermek is. :) Örültem, hogy nem szeppent meg miattam, sőt, úgy adogatta nekem a játékait meg a maradék kuglófját, mintha nem is csak pár alkalommal találkoztunk volna. :D Nagyon aranyos volt, kis nevetős. :) Hazafele sikerült még beadogatnom egy másik barátomhoz a neki szánt dolgokat, igaz csak a postaládáig jutottam, mert éppen nem voltak otthon. xD Este kaptam az üzenetet, hogy nagyon köszöni, és pont jókor jött a jógás "könyv". Örülök neki. :) Úgy tűnik, mostanában sikerül így elkapnom a pillanatokat.

Ma Budapesten vásárolgattam, meg hajkurásztam a könyveket. Reggel kiderült, hogy Lyonessnél az utalványokat csak délig tudom megvásárolni (Mülleres már nem is volt, így csak Alexandrát vettem), így oda siettem először. Nem lehet náluk kártyával fizetni, így átlódultam szembe az útra (zebrát kerestem, természetesen), meg is találtam egy épületben, amiről szót sem ejtettek (ejnye-bejnye, még jó, hogy egy hölgy is azt kereste, jókor jó helyen, persze csak a zebrázás miatt  :), aztán vissza (természetesen már nem zebrán). Jó kis köteget kaptam kézbe, mert csak 500-as és 1000-es utalványaik voltak, én meg most jól bevásároltam belőlük, karácsonyra is kellett. Aztán irány a topishopi, utána Krisztina körúton a Püski Kiadó (Holdanyu, az a hely annnnnyira tetszene neked!), ahol rábukkantam anyu azon könyvére, amit a neten sehol sem találtam, se megvételre, se boltokban, így nem kaphatta volna meg karácsonyra, de így most már lesz nagy ujjongás. :D Vettem még egy rovás írásos munkafüzetes könyvet is neki, szerintem ez is tetszeni fog neki. El tudom képzelni, hogy kér majd belőle többet is, hogy a gyerekeknek is tudjon adni belőle. Apu majd ezt adja meglepetésként. Kiadó után irány a metró és az Elixír könyvesbolt, ahol eltöltöttem egy kis időt. Nem nagy bolt, de jól be van rendezve, és a kínálat is nagy. Ott vettem 2013-as naptárat is, bár nem azt, amit kinéztem. Megvettem karácsonyra az ajándékomat, meg az ayurvédás tanfolyam irodalomjegyzékéből egy könyvet, örülök, hogy volt ott belőle legalább egy. :) Néztem a Paulo Coelho könyveket is, de aztán úgy döntöttem, majd máskor veszek belőlük. Ja, és ott is láttam azt a könyvet, ami állítólag nincs sehol! Kár, hogy nem oda mentem először. :( Kaptam volna több visszatérítést. De sebaj, fő, hogy végül is több helyen kapható. Aztán már csak az Alexandra maradt, ott is találtam olyan könyveket, amik az oldalukon úgy vannak megjelölve, hogy kifogytak, pedig nagyon jónak ígérkeznek, így inkább most be is szereztem őket. Azt hiszem, egy darabig le is állok a könyvvásárlással, januárban úgyis iratkozok be a városi könyvtárba. :)

Itthon mindet felraktam a könyvespolcra (mármint, ami már most az enyém), kezd már jól betelni, öröm ránézni. :) Bárcsak már hétfő este lenne, hogy láthassam anyu arcát. Vajon melyik könyvnek fog a legjobban örülni? :D

:)

Ahogy a reklám mondaná:

Nagymama receptes füzete: felbecsülhetetlen.

Apró kiborulás

Ma egy kicsit kiborultam az adventi naptár miatt. Pontosabban attól, hogy szüleim nem igazán nézik meg a napi üzeneteket. Fájt, mert sokat vesződtem azzal, hogy elkészítsem, és még többet azzal, hogy az interneten kikeressem a megfelelő idézeteket. Egyszer-kétszer abba is akartam volna hagyni, de mégis sikerült befejeznem. Becsületükre legyen mondva, hogy a kezdeti lelkesedésük megvolt. A lehangoltsághoz hozzá tartozott az is, hogy egyre csak a Mama, kérlek, meséld el nekem... szám járt az eszemben, és ettől is csak sírhatnékom volt. Na, aztán ki is jött, de lehet, hogy jó is volt, mert a náthám az utolsókat rúgja. :D Ami viszont klassz, mert ha holnap látogatóba szeretnék menni barátnőmékhez, akkor semmi baci nem megengedett a szervezetemben. Így most nagyon drukkolok, hogy reggelre, délelőttre az utolsóknak is búcsút inthessek.

És úgy tűnik, hogy nem úszom meg azt, hogy az utolsó rubrika is ne maradjon pecsételetlenül a magyar igazolványomban. Nekem kell felmennem Pestre a könyvekért, mert nem tudták az ismerőseink elhozni, meg még egy-két dolgot is be kell szereznem karácsonyra. Így azért nem maradok le teljesen az ajándékok vásárlásának izgalmáról. :) Nagyon várom a karácsonyfa díszítést. :D

Sütési előkészületek

Nos, mi most tartunk ott, hogy összeírjuk a karácsonyi finomságok összeírását. Úgy gondolom, hogy itthonra meg is vagyunk, de talán majd a kétszínű linzer és a vatta süti mellé jön még valamilyen sós is. És még ott van a szokásos karácsonyi kakaós kalács. El ne felejtsem leírni, hogy ehhez mit kell venni. Ha már úgyis megyünk be a városba, inkább most megveszek mindent, a falusi boltban mintha valamivel drágább lenne, noha ugyanaz az üzletlánc.

Idén terítékre került a szaloncukor készítés. A nemsokára kezdődő felnőtt alkotó táborunk miatt is szét kellett nézni a receptek között, találtunk is néhányat, ma hármat ki is próbáltunk nővéremmel, de csak holnap reggel borítjuk be csokiburokkal. Nagyon kíváncsi vagyok, milyenek lesznek. Ha lesz időm, készítek róluk képet, és elmondom az ízüket is. Az interneten sokat találtam, de azokat nem lesz most időnk kipróbálni, de a málnás érdekelne, és a marcipános is jól néz ki. Csupán a csomagolással lesz gondunk. Az üzletekben kerestünk szaloncukor papírt, de nem tartottak, viszont nemrég olvastam, hogy a selyempapír is megfelelő erre a célra. Ha holnap így kérek, remélem adnak. :D

Luca-napi varázslatok III.

És akkor az utolsó rész. :D

Boszorkányok éjszakája

Amellett, hogy Luca napján magához vonzhatja a szerencsét, a boldogságot, a néphit úgy tudja, ilyenkor mindenki mágikus erők birtokosává válik, melyek segítségével megjósolhatja többek közt a jövő év időjárását. Erre szolgál a Luca-naptár, mely szerint december 13-tól karácsonyig eltelő 12 nap pontosan tükrözi, milyen idő lesz a következő esztendő megfelelő hónapjaiban. Január időjárása ugyanolyan lesz, mint magáé a Luca-napé, februárban a december 14-eihez hasonló idő várható, és így tovább.

A Luca-napon szerzett varázserővel a boszorkányokat, ártó szellemeket is leleplezhetik – legalábbis az ősi babonák szerint. December 13-án kezdték el faragni a kerek, háromlábú Luca-széket, s karácsonyig minden nap csak egy kicsit dolgozhattak rajta tovább (innen a szólásmondás: „olyan lassan halad ez a munka, mint a Luca-széke…”). Ha szenteste az éjféli misén felállt valaki az elkészült székre, megláthatta a templomban összegyűltek közt a boszorkány(oka)t…

Luca napján állítólag amúgy is szabadon garázdálkodtak az éjszaka lényei: koboldok, manók, szellemek, boszorkányok. Hogy ne tegyenek kárt a termésben, a jószágokban, őseink mágikus úton védekeztek ellenük, például fokhagymafüzért akasztottak e napon az ólak, istállók ajtaja fölé. Tilos volt e napon mosni, szárítani, fonni és általában női munkát végezni, különösen varrni. Ha valaki mégis varrt, abból nagy baj származhatott, mert „Fekete Luca” ezért úgy büntette, hogy „bevarrta a tyúkok fenekét” – azaz a következő évben nem tojtak.

Ám a legizgalmasabb rítusok igazából napszállt után következtek. Luca napjának éjszakáján a legenda szerint összecsap a két Luca, a fekete és a fehér… Küzdelmüket jelmezbe öltözött fiatal lányok játszották el, amely mindig úgy ért véget, hogy – természetesen -  a „Fényes Luca” legyőzte az „Éj Lucáját”. Ez azt jelentette, hogy az élet, a termékenység, a tavasz ismételten diadalt aratott az éjszaka, a halál, a téli zimankó felett…

TIPP: A boldogsághoz a szerencse, a biztonság, az anyagi jólét is hozzátartozik. Egy szelíd varázslattal segíthet abban, hogy a következő évben a siker, a bőség se kerüljön el: egy fémpénzt süssön bele egy süteménybe, amely tartalmazzon fahéjat, narancshéjat, szegfűszeget és vaníliát (mindegyik a szerencsét jelképezi). Luca napja estéjén egy gyertya fényénél fogyassza el a süteményt, a pénzérmét pedig egy kis zsákocskában hordja magánál egészen karácsony estéig (december 25-ig). Ezen az estén ajándékozza el az érmét valakinek, akit szeret, vagy akinek szüksége van rá… A hagyomány szerint „Fehér Luca”, aki az önzetlenség istennője is, a következő évben mintegy viszonzásul szerencsével, sikerekkel látja el az anyagiak terén…

És még egy „bónusz” boldogságvarázslat: ha van kedve, készíthet úgynevezett Luca-ékszert. Egy zöld mécsest vagy gyertyát állítson Luca napjának estéjén az asztalára, gyújtsa meg, és érintse meg lágyan a gyertya testét egy magyal- vagy fagyöngyággal, melyeken jól láthatók a sárga és piros bogyók. Míg ég a láng, fűzzön fel 12 bogyót egy zsinórra, s ezt karkötőként vagy nyakláncként viselje karácsonyig! Ha van kedve, tovább is hordhatja kis „varázsékszerét”, de – az ősi rítus szerint – ha karácsonykor leveszi és a karácsonyfa ágára akasztja, az angyalok elhozzák az ön számára a boldogságot…

A lelkekről

Nem tudom, miért, de valamiért rábukkantam több olyan történetre is, ahol a párok elvesztették a gyermeküket, ne adj Isten, nekik kellett erről dönteniük. Ezeket olvasván eszembe jutott az, amit Andrea mondott az angyaltanfolyamon: ezek a lelkek (szülők és gyermek) úgymond szerződést vagy megállapodást kötöttek, hogy ezt így együtt átélik, hogy tovább fejlődhessenek.  Nagyon nehéz lehet ezt megérteni, főleg annak, aki ezt át is éli, de én hiszek benne, hogy így van. Kellett a tapasztalás, és a lélek (a baba), aki még nem akar hosszabb életet élni az utolsó után, de szívesen segít a másik léleknek (anya), bevállalta, hogy ő lesz a meg nem született baba, vagy az a gyermek, aki nem sokat él velük a földön. Olyan kimondhatatlan szeretet bújik meg ez mögött, szinte fel sem lehet fogni.

Ilyen az is, amikor egy fiatal lélek nehéz sorsot választ magának, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Ilyen esetekben születnek azok a gyermekek, akik valamilyen fogyatékkal vagy testi sérüléssel jönnek a világra. De a nehéz sors a sok küzdelmet is jelentheti, amit át kell élnie, mert a test megtapasztalása a léleknek nagyon fontos.

Úgy gondolom, hogy annak a hétvégének ez lehetne az összegző mondata: önként vállalt élettervem alapján történik az életem.

Sokszor én is elgondolkodom ezen, hogy mi a jó fenét akarok én magamtól?!

Luca-napi varázslatok II.

Íme a következő részlet a Luca-napi varázslatokból.

 

Fehér és Fekete Lúcia legendája

A Luca-nap mágikus szertartásait a honfoglalás kori magyarok is jól ismerték. A néprajzkutatók megállapították, hogy december 13-án őseink két istennőt tiszteltek: az egyik a „Fehér Luca”, a szüzek, menyasszonyok jóságos védelmezője, míg a másik a „Fekete Luca”, aki a mágia, a boszorkányok és a kísértetek úrnője volt. Luca-napon a régi magyarok szerint olyan varázslatokat kellett végezni, melyek egyfelől boldogságot, szerencsét kértek a Fehér Lucától, másrészt viszont távol tartották a háztól Fekete Lucát.

Szokás volt ezen a napon búzát csíráztatni, ez volt az úgynevezett lucabúza. Ha karácsonyig kicsírázott az összes szem, akkor a néphit szerint jó időt, bő termést várhattak a következő évre, ellenkező esetben viszont nem. A termékenység, bőség Szent Lucia legfontosabb adománya, így az sem véletlen, hogy e napon a gyerekek körüljárták a falut, kísértetnek, boszorkánynak öltözve, és ahol megajándékozták őket, ott bő termékenységet kívántak a k9vetkező mondókával: „Luca, Luca, kitty-kotty, tojjanak a tyúkok…”

A lányok e napon 13 gombócot tettek fel főni, melybe papírdarabkákat rejtettek, amiken az udvarlóik keresztneve állt. Amelyik gombóc előbb jött fel a víz felszínére, a babona szerint az abban lévő név gazdája lesz a leány férje… Más vidékeken ólmot öntöttek Luca-nap estéjén, s a forró ólom által kirajzolt alakból következtettek rá, hogy milyen külsejű, rangú, hivatású férfi fogja feleségül venni a lányt.

TIPP: aki boldog párkapcsolatra vágyik, Luca-nap alkonyatkor menjen ki a szabadba, és saját kezével metsszen le egy gyümölcsfagallyat. Állítsa be a gallyacskát egy fehér színű vázába, szemlélje egy kicsit, és gondoljon erősen arra, akit szeret, aki iránt vonzalmat érez (ha nincs konkrét személy, akkor képzelje el a leendő párját, és azt, hogy milyen boldogok lesznek.) A hagyományok szerint, ha karácsony estére a gally bimbót hoz, az azt jelenti, hogy a következő évben megtalálja a boldogság…

Az adventi gyertyákról

Egyik oldalon ezt találtam az adventi gyertyákról. Szerettem volna én is ilyen színűeket venni, de vagy későn kerestem őket, vagy nem csinálnak ilyen csomagolásban. A négy szín volt külön négyes csomagolásban, de annyit nem akartam kiadni rá.

Az első vasárnap a kék gyertyáé, a második a pirosé, a harmadik a fehéré, és a negyedik a liláé. Hogy miért? 

 

Az első vasárnap angyala:
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal, kék köpönyegbe öltözve, leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, túlságosan el van foglalva mással. De, azok, akik jól figyelnek, meghallhatják a hangját. "Figyeljetek! Isten nagy örömöt készít nektek. Isten fia eljön a Földre, hogy új erőt adjon az embereknek, hogy fényt és szeretetet hozzon minden ember szívébe. Készüljetek a fogadására". - Ma van a napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt. (Az Isten szót nyugodtan helyettesítsd be mással, ha ez így sok neked, pl. égiek, Univerzum, stb. Nekem is sok időbe telt, míg elfogadtam.)

A második vasárnap angyala:
A második vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és valami keres. Mit keres? Tiszta szeretetet mindenember szívében. És ezt teszi majd bele a serlegébe, és viszi majd vissza a mennybe. És ott mindazok, akik a mennyben élnek, az angyalok, és akik meghaltak, fogják ezt a szeretetet, és fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala:
Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívükben. De ezt nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, s azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. És csak ha ott van a szemükben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez és láthatjuk meg őt.

A negyedik vasárnap angyala:
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, halványlila lepelbe öltözött angyal

jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, s közben szépen énekel hozzá. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, s jól kell figyelnünk. A Béke nagyszerű dalát énekli, mely a karácsonyi gyermekről és Isten birodalmáról szól, mely eljő majd a Földön. Sok kis angyal kíséri a nagy angyalt, együtt énekelnek és örvendeznek a mennyben. Daluktól valamennyi mag, mely a földben szunnyad, felébred, s maga a Föld is figyel. 

http://www.angyalszarny.eoldal.hu/cikkek/angyalok/az-adventi-angyalok.html

Adventi naptár

Íme, december elseje van. És, ha nagy nehezen is (értsd: két-három nappal december előtt elkezdve), de elkészült az adventi naptárunk. :)

Az ötletet egy gyufaskatulyákból összerakott adventi naptár adta, bár először nem ilyet akartam készíteni, de ha már elém bukkant, megpróbálkoztam ezzel is. :) Tehát skatulyákból áll, összeragasztottam őket, beborítottam csomagolópapírral (sikerült egy szépet találnom, amin mikulásvirág és fenyőfadísz váltakozik sávokban, így a doboz az egyikkel van csomagolva, a "nyelvecske" pedig a másikkal, és így váltakozik soronként), aztán újra összeragasztottam őket, hogy ilyen alakzatot mutasson. Kerestem az interneten idézeteket, amiket bele raktam, és minden nap felolvasunk belőle egyet, amíg el nem jön Szenteste. A családnak tetszett, szépen felavattuk, vagyis lehúztam róla a táskát. :D Újdonság ez nálunk, idén van először.

Nővérem mézeskalácsos adventi naptárat készített, és ő csinálja nekünk az adventi koszorút, holnap majd elvisszük megszentelni. Nos, mi így kezdtük meg adventot. :)

Luca-napi varázslatok I.

Tegnap jelent meg a Nők Lapja Ezotéria, aminek fő témája a boldogság, és annak keresése. Egyik cikkükben a Luca nappal foglalkoztak, és annyira megtetszett az írás, hogy szeretném megosztani másokkal is.

A cikket Kincses Boglárka írta.

Luca-napi varázslatok

December 13-án a Lucák, Luciák névnapján ősidők óta a Fényt és ajándékát, a szeretetet, szerencsét, boldogságot ünneplik. E nap valójában spirituális előkészület a még nagyobb fényünnep, a téli napforduló (december 21-e, illetve a karácsony) fogadására.

Az emberek varázslatokkal, rítusokkal próbálták erősíteni az ilyenkor csak gyengécskén melegítő, téli Napot. És mivel úgy mondják, Luca-napon az életünkbe is fényt, boldogságot varázsolhatunk, következzen itt néhány módszer, melynek segítségével a javunkra fordíthatjuk ennek a különleges napnak a mágikus erejét…

Szűzleány gyertyakoszorúval

A keresztény ünnepkörben december 13-a Szent Lucia napja, noha a naphoz tartozó legendák, szokások valószínűleg sokkal régebbiek. Szent Lucia egy előkelő származású szicíliai leány volt a III. században, aki szüzességet fogadott, hogy életét Jézus Krisztusnak szentelhesse, és aki mártírhalált halt hitéért. Neve összefügg az ünnep szimbolikájával, hiszen a lux szó, melyből a Lucia név (és például „luxus” kifejezésünk is) ered, „fényt”, „világosságot” jelent.

Luca napja nálunk is jól ismert, mint a fiatal lányok, a szerelmesek és boszorkányok ünnepe, noha tény, hogy Észak-Európában – főleg Skandináviában – sokkal nagyobb jelentősége van. A németeknél ilyenkor választottak Luca-menyasszonyt, rendszerint a falu legszebb lányát, aki fehér ruhában, fején lógó gyertyás koszorúval járta körül a házakat, megszemélyesítve magát Szent Luciát. Szokás ezen kívül az is, leginkább – Svédországban, hogy a háziasszonyok aprósüteményt sütnek, s az egyikbe elrejtenek egy pénzdarabot. Akinek a pénzt rejtő süti jut, az boldogságra, szerencsére számíthat a következő évben.

TIPP: Luca napján este állítsunk az asztalra egy fehér gyertyát, amely köré tegyünk kör alakban fenyőgallyakat. Egy-egy kis papírra írjuk fel a 12 leghőbb kívánságunkat, és karácsonyig minden este égessünk el a Luca-gyertya lángjában egy-egy papírkát, anélkül, hogy megnéznénk, mit írtunk rá. A 12-ik este, karácsony napján viszont ismét gyújtsuk meg a Luca-lángot, de ne égessük el az utolsó fecnit, hanem nyissuk ki és olvassuk el. A hagyomány szerint ez a kívánságunk teljesül…

Még két hosszabb-rövidebb bejegyzést teszek fel a cikkből, remélem másoknak is tetszik. :)

Hmm... bicikli?

Hiába van csupán hét óra, olyan érzésem van, hogy nemsokára aludni megyek, és a legszívesebben pizsamába öltöznék át. De még korán van ahhoz, csak én nem érzem úgy. Nagyon furcsa, erre a nagyon korán sötétedéshez még nem sikerült áttérnem...

Ma kipróbálhattam nagymamám biciklijét, amit nővérem "kölcsönvett" tőle. Csak úgy suhantam vele! Sokkal kényelmesebb az ülése, mint az én montenbike-omé, ami most nekem különösen fontos. Azt hiszem, ráveszem majd nővéremet, hogy cseréljünk pár napra biciklit. Az is lehet, hogyha ez bejön, akkor megpróbálom eladni az enyémet, és venni egy hasonlót. Valami ilyesmire gondolok: http://www.insportline.hu/4736/noi-trekking-kerekpar-dhs-2854 De tanulva az eddigi vásárlásaimból (nem csak bicikli terén), nem akarok túlzottan előre szétnézni, mert nem szeretnék ragaszkodni egy valamihez, miközben más sokkal jobb lenne nekem. Érdeklődni kell az üzletben, mutassák meg, had próbálhassam ki (oké, talán ez nem minden áru esetében érvényes, de amit csak lehet, próbáljunk ki). De az is lehet, hogy ismét elkapott egy fellángolás, pihentetnem kell, nehogy elvigyen magával, ebből is okulnom kell.

Mindjárt elalszom...