Ovis emlékek

Emlékszem, amikor anyu télen oviba vitt biciklivel, én hátul ültem, és fogtam a derekát. Kérdezgettem tőle, és ő szólt nekem, hogy ne beszéljek, mert meg fog fájdulni a hidegtől a torkom. Ekkor csukott szájjal kezdtem el "beszélni", hümmögve, és azt képzeltem, hogy tudja mit mondok, érti a mondandómat. Ma már a képzeli szót másként érthetnénk, de akkor teljesen ésszerűnek tűnt, hogy hümmögöm a szavakat, és azok olyan hangsúllyal jönnek ki, amik megfelelnek a szavaknak, a hangzásuknak. Örülök, hogy ez az emlék feléledt bennem, egy kis gyerekkor tért vissza vele, amikor még egyszerűbb volt hinni a dolgokban. :)

A másik az, amikor már tudtam menni a kis piros biciklimen, de egyik nap a napon maradt és kilyukadt. Először nem értettem, hogy miért nem mehetek vele haza, de aztán meg értem. Olyan furák ezek az emlékek, nem jutnak eszembe, amikor pedig igen, kihagyok dolgokat. De most is látom magam előtt, ahogyan nézek rá, ahogyan a lépcsőnek van támasztva, vagy mellette a falnak, és most már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg így volt-e.

Szeretnék több mindenre emlékezni.

Felhő

Álmomban lefeküdtem a fűbe, és becsukva a szememet azt szerettem volna, ha a fehér felhőkből lecsíphetek egy kicsit. Mikor kinyitottam a szemem, a felhő előttem volt. Nem mertem körbe nézni, vajon én kerültem föl az égre, vagy a felhő hozzám, nehogy kizökkenjek. Mikor szakítottam a felhőből, olyan érzés volt, mintha vatta és vattacukor keverékét szakítanám. Ismét becsuktam a szemem, és újra a fűben feküdtem. Csodálatos érzés volt, közelebb kerültem a végtelenhez!

Mikor másoknak ezt megmutattam, azt mondták, ők már csinálták ezt... Ej, az az egó, hát nem belerondított az örömömbe?

Célkitűzés

Nos... megrekedtem. Már ami a guggolásokat illeti. Viszont azt észrevettem, hogy mostanában nem eszem olyan sokszor, és nem is gondolok úgy az evésre, mint azelőtt. Ez valami jó, de meddig tart ki? Szeretném, ha jóóóóó sokáig.

És elhatároztam valamit! Amikor 90 kilogramm leszek, veszek egy normális, jól működő, nem montenbike-os biciklit. Kezd az a gyanúm lenni, hogy a súlyom miatt lehettek gondjaim a bicóimmal, bár a legutóbbit a nővérem használja most, és ő vékonyabb testalkatú, de a problémákat ő is tapasztalja. Azt viszont nem biciklikereskedőnél vettem, ez is lehetett a gond. Legközelebb okosabb leszek, már ki is van pécézve az üzlet. :D Addig nincs is más dolgom, mint lemenni 90 kilóra. :D

Tovább, tovább...

Három nap szünet után folytattam... és rájöttem, hogy eddig nem guggoltam le eléggé. Ma elővettem a nagy körtükrömet, és az mellett guggoltam. Kiderült, hogy még lejjebb kell mennem, hogy az ábrán lévő pózba kerüljek. No, sebaj, ma úgy csináltam, de még mindig többször meg kell állnom. Remélem ez néhány nap után már nem lesz szükséges. Éljen, meg van a 70 guggolás!

Harmadik nap

Micsoda kihívás! Már maga az is, hogy megcsináljam. :DDD

Ma a hatvan könnyebben ment, mint első nap az 50, ennek örülök. De az is lehet, hogy azért, mert most komolyabban vettem a bemelegítést. :) Basszus, törölgetem magam, megizzaszt, de olyan nagyon jó érzés!!! Érzem, hogy élek. :D Most pedig következik két nap pihenő. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogok utána gondolni.

Egyébként nagyobb izomlázat vártam tőle, csodálkozom, hogy nem igazán érzem, vagy pedig gyorsan elmúlik...

Első nap

Hogy minek az első napja? Egy kihívásnak, amit a Házi természetgyógyász oldalán találtam.

Ha valakit érdekel, akkor ezt is olvassa el. További jó tanácsok az oldalról:

Néhány kiegészítés azoknak, akik részt vesznek a 30 napos kihívásban!

Akinek problémája van a térdízületével, vagy bármiféle kopása, porcleválása van, esetleg térdszalag sérülése van, azoknak nem javasolt a guggolás!!!
2 nap pihenőt javasolnék a teljesen kezdőknél. A négyfejű combizom az egyik legnagyobb izmunk, így annak regenerálódásához, pihentetésére több idő szükséges, mint más izomcsoportnál. Lábedzést általában egymást követő napokon nem végeztetünk kezdőkkel. Lehetséges, hogy a 2. napi 55 db. guggolás az eddigi mozgásszegény életmód mellett még menni fog, de harmadik napra már eléggé fáradtak lesznek a combizmok ahhoz, hogy a mozgást megfelelően, szabályosan végezzük, a túlerőltetés pedig sérülésveszélyt hordoz magában.

Ezért nagyon fontos pl. a bemelegítés és a nyújtás.
Bemelegítés 2-5 percben: szökdelések, rugózások, sasszék, helyben futás.

Nyújtás, levezetés 5-10 percben (inkább az utóbbi): Ne erőltessük: legyen kellemes és elviselhető. Semmi hirtelen mozdulat. Csak annyira fájhat, amennyit még el tudunk viselni. Támaszkodjunk meg falnál, széktámlán egyik kézzel, másik kezünkkel pedig fogjuk meg a bokánkat és húzzuk fel a popsink felé. Fontos, hogy nem homorít a törzsünk, hanem egyenes. A medence és a csípő is az. Két comb egymás mellett, nem leng ki a felhúzott térd sem előre, sem hátra, szorosan a másik mellett tartjuk. A nyújtani kívánt combunk 90 fokos szöget zárjon be a talajjal. Ezt a pozíciót tartsuk ki 30 mp-ig, majd ismételjük meg a másik lábbal is, aztán még 4-szer 5-ször váltsuk a lábat.

A guggolás megkezdése előtt egy kicsit szökdécseltem, helyben futottam, köröztem a lábfejemmel. Mozgásszegény életemnek "köszönhetően" már a 10. guggolásnál éreztem, hogy hajjaj, nem lesz annyira egyszerű ez az 50, és a felénél tartottam is egy kicsike szünetet, de aztán végigvittem. :D Éreztem is a végén az izmaimat, és a szívemet, ahogy igyekszik lépést tartani velem. Büszke vagyok magamra, hogy nekikezdtem, és végig is csináltam az első napot. :D Mivel kezdő vagyok, ezért két pihenő napot fogok tartani.

A mottóm

E percben elhatároztam, hogy a 2013-as év mottója számomra ez lesz: Akaraterő és kitartás!

Mondanom sem kell, hogy a fogyókúrával sehogy sem állok. Volt egy nap, amikor tornáztam, de Isten a tanúm rá, hogy a talajtornák tőlem távol állnak, így azokat biztos mellőzni fogom. Viszont van sok más egyéb, amiből kiszedhetem a nekem megfelelőbbet.

A fenébe is, elhatározások kellenek ide! Lötyögök egyik napról a másikra, várom a nagy változásokat és elszontyolodom, amikor még csak a délibábját sem látom. EZ az, ami bosszant magamban. Változzak meg, fogyjak le, egyek másféleképpen! De hogyan csináljam, ha ilyen lagymatag vagyok magammal szemben? A sarkamra kell állnom, mert éppen ma tapasztaltam, hogy nemcsak a nehézkes mozgásban mutatkozik ez meg, hanem lassan az egészségemben is, amit szeretnék hosszú ideig megőrizni.

Akaraterő és kitartás kell ide. Akaraterő, hogy elkezdjem, folytassam, és kitartás, hogy az ezt nehezményező gondolatokat újra és újra visszaverjem egy jó erős pajzzsal. Hajlamos vagyok visszacsúszni, ha már néhány napig, hétig jól csinálom. Tudom, hogy mik a gyengéim, de muszáj lesz megerősödnöm az elmémben, mert anélkül elvesztem, és visszaesem.

Így tehát, akaraterő és kitartás! Mert, ha én nem törődöm magammal, akkor ki fog?

Újra belevágtam

Bízom benne, hogy mindenkinek jól elteltek az ünnepek, a szeretteik körében tölthették, és kívánom, hogy az új év hozzon mindenkinek minden jót. :)

Mi a karácsonyt és a szilvesztert is családi körben töltöttük el, örültem, hogy anyu kereszt szülei eljöttek hozzánk, és velünk léptek át az új évbe.

A sok elköltött étel és ital után (na meg más egyéb dolog miatt is) eldöntöttem, hogy így nem folytathatom tovább, és ennek eredményeképpen gazdagodott a jobb oldali sáv két számlálóval. Lehet, hogy szerencsém volt, de szerintem a sors vezérelt el engem újra arra az oldalra, ahol ismét fogyiversenyt rendeznek. Idén ez már a hatodik lesz, és ebben bizony már én is részt veszek. :) A legjobb az volna, ha életmódot változtatnék, de tudom, hogy erre még nem készültem fel teljesen, mert ilyen téren gyenge vagyok, és nem tudok még lemondani több olyan ételről (külön, és együtt is), amit jobb volna nem fogyasztani (külön, és együtt sem). Így arra jutottam, hogy a mozgást mindenképpen beiktatom az életembe, ha nem is minden nap, de kezdetekben legalább hetente 2-3x, és bízom benne, hogy később annyira belejövök, hogy le sem akarok majd vele állni. :D A másik dolog az, hogy kevesebbet egyek, és naponta többet, és lehetőleg hét után már semmit. Jó volna visszaszoknom (te jó ég, milyen régen is volt az!) a korai lefekvésre, ami 10-fél 11 körül lenne, nem pedig éjfél vagy hajnal. Ja, ezen egy munkahely igencsak gyorsítana...

Amit még szeretnék beiktatni, az a több gyümölcs és zöldség evés. És valamilyen tejtermék fogyasztása is, mert tejet nem iszom, évente 2-3x megiszok egy kakaót, sajtot se nagyon, teavajat pedig csak akkor, amikor kenyérre kenem. :)

Két éve próbáltam a 90 napos szétválasztó diétát, egy hónapig csináltam, és azt hiszem ennek az volt a hátránya számomra, hogy délelőtt gyümi, és volt három nap után gyümölcsnap is, amik nehezen mentek, és szerettem volna csak késő délután felkelni és korán menni aludni. Viszont a szétválasztott ételek jók voltak, és azt gondolom, hogy egyszer én bizony ez mellett fogok kikötni. Amikor anyukám fiatal volt, ő is csinált ilyet, és sokat leadott vele, viszont ő nem tartott gyümölcsnapot, és ha jól emlékszem, volt, hogy naponta kétfélét is evett, viszont sok idő eltelt az étkezések között, így a gyomrának volt ideje megemészteni az előzőt.

Ha kívánhatnék magamnak valamit, azt kívánnám, hogy legyen több kitartásom, akaraterőm, amivel kitarthatnék az elhatározásaim mellett, mert az a fajta vagyok, aki a kényelmes megoldást választja, és noha utána van bűntudata, de megeszik olyat is, amit nem volna szabad. Ja, és az ilyenekről inkább hallgat, minthogy kiadná magából, és mások biztathatnák vagy leteremthetnék, hogy aztán újult erővel folytathatná. Mit egy-két falat a tiltós kajából, hiszen nem sokat árt, de aztán még és még, és azt veszem észre, hogy visszatértem az elejére. Ezt kellene elkerülnöm. Mert én csalódhatok, de mások ne tudják meg, mert nem jó látni rajtuk, megtudják, hogy nincs kitartásom, és kész, ennyi, tudni fogják, hogy nem vagyok rá képes.

Most reménykedem benne, hogy másként lesz, mivel több emberrel csinálom, és adatokat is kell adnom időközönként. Nem akarok az egyedüli lenni, aki nem fogy, nagyon szégyelleném. Így ha még csak tíz kilótól is szabadulnék meg, nekem az is nagy öröm lenne. Tudnám, hogy sikerülhet, és talán nem adnám fel újra, és elérhetném az álomsúlyt, még ha nem is egy félév alatt. :)

Tehát erre adtam a fejemet így az év kezdeténél. Külön blogot nem akarok nyitni, mert amúgy sem vagyok az a sokat írós fajta, fölösleges volna két blogot kezdenem. És akkor: hajrá! :D