Luca-napi varázslatok I.

Tegnap jelent meg a Nők Lapja Ezotéria, aminek fő témája a boldogság, és annak keresése. Egyik cikkükben a Luca nappal foglalkoztak, és annyira megtetszett az írás, hogy szeretném megosztani másokkal is.

A cikket Kincses Boglárka írta.

Luca-napi varázslatok

December 13-án a Lucák, Luciák névnapján ősidők óta a Fényt és ajándékát, a szeretetet, szerencsét, boldogságot ünneplik. E nap valójában spirituális előkészület a még nagyobb fényünnep, a téli napforduló (december 21-e, illetve a karácsony) fogadására.

Az emberek varázslatokkal, rítusokkal próbálták erősíteni az ilyenkor csak gyengécskén melegítő, téli Napot. És mivel úgy mondják, Luca-napon az életünkbe is fényt, boldogságot varázsolhatunk, következzen itt néhány módszer, melynek segítségével a javunkra fordíthatjuk ennek a különleges napnak a mágikus erejét…

Szűzleány gyertyakoszorúval

A keresztény ünnepkörben december 13-a Szent Lucia napja, noha a naphoz tartozó legendák, szokások valószínűleg sokkal régebbiek. Szent Lucia egy előkelő származású szicíliai leány volt a III. században, aki szüzességet fogadott, hogy életét Jézus Krisztusnak szentelhesse, és aki mártírhalált halt hitéért. Neve összefügg az ünnep szimbolikájával, hiszen a lux szó, melyből a Lucia név (és például „luxus” kifejezésünk is) ered, „fényt”, „világosságot” jelent.

Luca napja nálunk is jól ismert, mint a fiatal lányok, a szerelmesek és boszorkányok ünnepe, noha tény, hogy Észak-Európában – főleg Skandináviában – sokkal nagyobb jelentősége van. A németeknél ilyenkor választottak Luca-menyasszonyt, rendszerint a falu legszebb lányát, aki fehér ruhában, fején lógó gyertyás koszorúval járta körül a házakat, megszemélyesítve magát Szent Luciát. Szokás ezen kívül az is, leginkább – Svédországban, hogy a háziasszonyok aprósüteményt sütnek, s az egyikbe elrejtenek egy pénzdarabot. Akinek a pénzt rejtő süti jut, az boldogságra, szerencsére számíthat a következő évben.

TIPP: Luca napján este állítsunk az asztalra egy fehér gyertyát, amely köré tegyünk kör alakban fenyőgallyakat. Egy-egy kis papírra írjuk fel a 12 leghőbb kívánságunkat, és karácsonyig minden este égessünk el a Luca-gyertya lángjában egy-egy papírkát, anélkül, hogy megnéznénk, mit írtunk rá. A 12-ik este, karácsony napján viszont ismét gyújtsuk meg a Luca-lángot, de ne égessük el az utolsó fecnit, hanem nyissuk ki és olvassuk el. A hagyomány szerint ez a kívánságunk teljesül…

Még két hosszabb-rövidebb bejegyzést teszek fel a cikkből, remélem másoknak is tetszik. :)

Hmm... bicikli?

Hiába van csupán hét óra, olyan érzésem van, hogy nemsokára aludni megyek, és a legszívesebben pizsamába öltöznék át. De még korán van ahhoz, csak én nem érzem úgy. Nagyon furcsa, erre a nagyon korán sötétedéshez még nem sikerült áttérnem...

Ma kipróbálhattam nagymamám biciklijét, amit nővérem "kölcsönvett" tőle. Csak úgy suhantam vele! Sokkal kényelmesebb az ülése, mint az én montenbike-omé, ami most nekem különösen fontos. Azt hiszem, ráveszem majd nővéremet, hogy cseréljünk pár napra biciklit. Az is lehet, hogyha ez bejön, akkor megpróbálom eladni az enyémet, és venni egy hasonlót. Valami ilyesmire gondolok: http://www.insportline.hu/4736/noi-trekking-kerekpar-dhs-2854 De tanulva az eddigi vásárlásaimból (nem csak bicikli terén), nem akarok túlzottan előre szétnézni, mert nem szeretnék ragaszkodni egy valamihez, miközben más sokkal jobb lenne nekem. Érdeklődni kell az üzletben, mutassák meg, had próbálhassam ki (oké, talán ez nem minden áru esetében érvényes, de amit csak lehet, próbáljunk ki). De az is lehet, hogy ismét elkapott egy fellángolás, pihentetnem kell, nehogy elvigyen magával, ebből is okulnom kell.

Mindjárt elalszom...

Még mindig nem vagyok eszemnél

Hú, a mindenit! Erre aztán nem számítottam!

Ma este nővéremmel elmentünk a Twilight Saga utolsó részére, a Hajnalhasadás 2-re. Nagyon jó volt, de a havas mezőkön történteken igencsak meglepődtem, aztán elszörnyedtem. Elkezdenek harcolni, ez megöli azt, amaz emezt, a vérfarkasok is hullanak, de naná, hogy a Volturi is. És végül győznek, na de milyen áron! Aztán... it was just a vision! Abba a hulla csöndbe sóhajtottam egy nagyot, és aztán a többi néző is megkönnyebbült, mert rájöttek, hogy mi az igazság. Én még most is sóhajtozom, ki tudja meddig fogok. Hűha, ütős volt. És már nagyon várom, hogy újra megnézhessem. :D Bár sajnálom, hogy azt a pajzs dolgot csak úgy bedobták, mert az a könyvben elég nagy meglepetést okozott.

...és a kreativitás bejön a szobába

Megtörtént az első alkotásom az újonnan vett könyvből. Készítettem egy adventi naptárat egy barátomnak és családjának. Amilyen vagyok, elfelejtettem lefényképezni, pedig többször is eszemben volt, de még sok teendőm volt a vendégek megérkezése előtt, így annyiszor ki is ment a fejemből. Nagy kár. Szerintem jó lett, viszont látni lehet rajta, hogy az volt az első, és próbáltam a könyv egy tanácsát betartani, hogy nyugodtan használjunk újságból kivágott képeket, amik illenének a munkáinkhoz, de talán nem kellett volna?

Mondanom sem kell, hogy félúton már kezdett elmenni a bátorságom, hogy vajon ez tényleg jó ötlet-e, de amikor készen lettem, az eltűnt a semmibe. De most visszajött! Bár örültek neki. Szóval minden rendben van. Igen, ilyen amikor győzködöm magam. :D

Örültem a látogatásuknak, és fura volt, ahogyan egy alig egy éves gyerkőc mászkál a szobámban, de hozzá tudnék szokni. Eszter nagyon barátságos volt, szerintem tetszett neki a légkör (vagy a labdák tehetnek a dologról), mert nem volt megszeppenve. Volt, hogy egy darabig nézett, gondolom felmérte, milyen vagyok, de szerintem átmentem a vizsgálaton. :D Aztán játszott, felfedezte a szobámat, rácsukta kétszer is az ujjára az asztal ajtaját, de hamar túltette magát rajta. Még az elején talált egy filcet és egy kihúzót, na, azoktól nem szabadult meg elmenetelükig. Szinte mindent a szájába ment, még a zoknis nagylábujjammal is bepróbálkozott, de azt azért elhúztam előle. :D Nagyon ügyes kislány, sokat fejlődik, szépen tud állni, noha még keresi az egyensúlyát, de szépen halad.

A szülőkkel is jó volt kikapcsolódni, beszélgetni, bár néha nem tett jót a természetem, hogy inkább hallgatok, és várom, hogy mások hozzanak fel témát. xD Anyuval is simán ment az akadály, ugyanis volt egy konfliktus, ami sebeket okozott, és aztán megbeszéletlenül lett hagyva. Mindent összevetve, nagyon jó kis délután volt. Én jól éreztem magam. :)

Nos, hát, ez volna az "első" napom a munkában, de azt mondták, hogy maradjak itthon, majd itt fogunk dolgozni, és ez majdnem másfél órája volt, de anyu és nővérem még mindig nincsenek itthon, és ezzel a reggelim is késik. És gondolom ezzel a munkaidőm is csúszik, ami egykor végződne...