Ma egy kicsit kiborultam az adventi naptár miatt. Pontosabban attól, hogy szüleim nem igazán nézik meg a napi üzeneteket. Fájt, mert sokat vesződtem azzal, hogy elkészítsem, és még többet azzal, hogy az interneten kikeressem a megfelelő idézeteket. Egyszer-kétszer abba is akartam volna hagyni, de mégis sikerült befejeznem. Becsületükre legyen mondva, hogy a kezdeti lelkesedésük megvolt. A lehangoltsághoz hozzá tartozott az is, hogy egyre csak a Mama, kérlek, meséld el nekem... szám járt az eszemben, és ettől is csak sírhatnékom volt. Na, aztán ki is jött, de lehet, hogy jó is volt, mert a náthám az utolsókat rúgja. :D Ami viszont klassz, mert ha holnap látogatóba szeretnék menni barátnőmékhez, akkor semmi baci nem megengedett a szervezetemben. Így most nagyon drukkolok, hogy reggelre, délelőttre az utolsóknak is búcsút inthessek.
És úgy tűnik, hogy nem úszom meg azt, hogy az utolsó rubrika is ne maradjon pecsételetlenül a magyar igazolványomban. Nekem kell felmennem Pestre a könyvekért, mert nem tudták az ismerőseink elhozni, meg még egy-két dolgot is be kell szereznem karácsonyra. Így azért nem maradok le teljesen az ajándékok vásárlásának izgalmáról. :) Nagyon várom a karácsonyfa díszítést. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése