Álmomban lefeküdtem a fűbe, és becsukva a szememet azt szerettem volna, ha a fehér felhőkből lecsíphetek egy kicsit. Mikor kinyitottam a szemem, a felhő előttem volt. Nem mertem körbe nézni, vajon én kerültem föl az égre, vagy a felhő hozzám, nehogy kizökkenjek. Mikor szakítottam a felhőből, olyan érzés volt, mintha vatta és vattacukor keverékét szakítanám. Ismét becsuktam a szemem, és újra a fűben feküdtem. Csodálatos érzés volt, közelebb kerültem a végtelenhez!
Mikor másoknak ezt megmutattam, azt mondták, ők már csinálták ezt... Ej, az az egó, hát nem belerondított az örömömbe?
