Nem tudom, miért, de valamiért rábukkantam több olyan történetre is, ahol a párok elvesztették a gyermeküket, ne adj Isten, nekik kellett erről dönteniük. Ezeket olvasván eszembe jutott az, amit Andrea mondott az angyaltanfolyamon: ezek a lelkek (szülők és gyermek) úgymond szerződést vagy megállapodást kötöttek, hogy ezt így együtt átélik, hogy tovább fejlődhessenek. Nagyon nehéz lehet ezt megérteni, főleg annak, aki ezt át is éli, de én hiszek benne, hogy így van. Kellett a tapasztalás, és a lélek (a baba), aki még nem akar hosszabb életet élni az utolsó után, de szívesen segít a másik léleknek (anya), bevállalta, hogy ő lesz a meg nem született baba, vagy az a gyermek, aki nem sokat él velük a földön. Olyan kimondhatatlan szeretet bújik meg ez mögött, szinte fel sem lehet fogni.
Ilyen az is, amikor egy fiatal lélek nehéz sorsot választ magának, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Ilyen esetekben születnek azok a gyermekek, akik valamilyen fogyatékkal vagy testi sérüléssel jönnek a világra. De a nehéz sors a sok küzdelmet is jelentheti, amit át kell élnie, mert a test megtapasztalása a léleknek nagyon fontos.
Úgy gondolom, hogy annak a hétvégének ez lehetne az összegző mondata: önként vállalt élettervem alapján történik az életem.
Sokszor én is elgondolkodom ezen, hogy mi a jó fenét akarok én magamtól?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése